Nemrég futár érkezett: lenyomatot hozott. A könyvem lenyomatát. Furcsa átélni, hogy az elmúlt évek emlékei hamarosan nyomtatásban is elérhetőek lesznek. És ha ez nem lenne elég, a lelet nevű papírjaimat is tovább gyarapítom majd.
Egyrészt negyedév van, így néhány hete megint reggeli voltam a Vámpír étteremben, ahol természetesen megkaptam az 5 Michelin-csillagot. Annyit azért megjegyeznék, hogy az a tumormarker ami a múltkor hét volt, az most kilenc, szóval egy picit megint több, de egyrészt ez még mindig a határérték tartományának alsó harmada alatt van, másrészt az volt a papíron, hogy új metódus szerint vizsgálták. Az meg akármit is jelenthet. Az onkológusomnak például azt, hogy minden rendben, nekem meg azt, hogy MI A NYAVALYÁÉRT LETT KILENC? Egyelőre azonban 2-1 oda, mert a tükrözésen is azt mondták, hogy minden rendben. Abba meg még én sem tudtam belekötni. Kész szerencse, hogy nem hajlok úgy, mint egy macska, mert akkor simán tudnék pucsítás közben a saját hátsómba kukkantani a sebész távcsövén át. És ha már nézelődök, biztos gyanakodnék is.
A java persze most jön, merthogy évforduló is van, már ami a CT vizsgálatot illeti, így október 27-én reggel megint átélhetem a menopauza hőhullámait, mert a CT-n adott kontrasztanyagnak nagyjából az a mellékhatása. A vicc az, hogy leszámítva azt a pillanatot, mikor az onkológus szólt, hogy sóskútba CT-be tenne, nem vagyok nagyon frászban. Nem mondom, hogy picit sem izgulok, de egyelőre úgy vagyok vele, hogy amúgy semmi panaszom (kipp-kopp), jövök-megyek, teremfocin pedig továbbra is szaladok. Ez utóbbin, kedden lőttem egy olyan gólt, hogy többek között még az ellenfél kapusa is külön gratulált. Nézzék el nekem, de nem tudtam nem felvágni vele. Szóval panaszom asszem nincs, így próbálok optimista lenni. Persze minden sejtem én sem érzem, de azért talán sejtem őket.
Azért persze nem én lennék én, ha közben egyszer-egyszer nem kombinálnék. Itt van például az említett könyv, melynek sikerült azt a címet adni, hogy "Rákos voltam, de már elmúlt! Asszem.". Enyhén szólva is ideges lennék, ha még a nyomdában le kéne ragasztanom az elmúltat, valami hülye CT eredmény miatt. Gyakorlatilag ez volt az első gondolatom, mikor az onkológus beutalt a CT-re. Neki meg az, hogy esetleg mégiscsak járnom kéne az onko-pszichológushoz. Ám Ő nem ismer! Nekem nem arra van szükségem: hibátlan eredményt akarok. Kinyomtatva!
Utolsó kommentek