Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @ymel: Köszi, a létszámot tekintve asszem megvagyok. Épp tegnap írtam új eseményekről az oldal facebook lapján. (2021.10.16. 16:02) Szervusztok, pajtikák
  • ymel: Na mi ujsag? Jol vagy a vizsgalatok utan? Kicsit kerestem Kemeny Henrikrol anyagot, es feldobta a blogod. Remelem, elsz es virulsz. (2021.10.14. 17:46) Szervusztok, pajtikák
  • Le a spammerekkel: Az a hajráfradi nálam kiverte a biztosítékot. :D Bocs, fogalmam sincs, miről van szó, mobilos nézetben meg semmi más nem látszik, csak a poszt... (2018.09.30. 16:40) Nekrológ
  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Ébren álmodok

2012.08.16. 16:20 :: Altezza

Újabb eseménytelennek mondható napokon vagyok túl. Változásként talán azt tudnám megemlíteni, hogy két nap szünet után újra visszatért az éjszakai álmatlanság.


Ismét ott tartok, hogy az éjszakák első felében annyit forgolódom, mint a vasorrú bába egy erősebb mágneses viharban. Képtelen vagyok elaludni, igaz, cserébe reggel nehezen kelek fel, pedig muszáj, hiszen minden napom úgy indul, hogy egy gyönyörű szempár mered rám, a gazdája pedig vékony hangon azt kérdezi, hogy "Apa, kijössz?". A válasz persze mindig az, hogy igen, igaz, ez úgy hangzik, hogy hmmpfhe. Vagy valami ilyesmi. Ezután alig telik el 10-15 perc és már "pattanok" is. Ennek megfelelően aztán a nap második felében alvajáró vagyok, de legalábbis csökkentett vitalitással változtatok helyet vagy csinálok bármit. Pedig a megoldás rém egyszerű lenne: végre el kellene mennem egy kiadósat mozogni. Egyrészt felébrednék tőle, másrészt este jobban aludnék. Két legyet egycsapásra.
Sajnos azonban azt nem lehet. De őszintén meg lennék lepve, ha sikerülne féken tartani magam további 3-4 hétig. Bár lehet, hogy ez nem lesz annyira nehéz, hiszen jövő szerdán megyek vissza az onkológushoz, hogy megtudjam mikortól és pontosan mit terveznek belém tölteni a négy hónapos kemó alatt. Nem pontosan emlékszem rá, hogy mit éreztem a műtét előtti kemó megkezdését megelőzően, de azt pontosan tudom, hogy most a hátam közepére sem kívánom ezt a macerát. És mégis, tudomásul kell vennem, hogy nem csak a hátam közepének jut majd vegyipar legfrissebb termékeiből.
Motivációként a kiújulás és/vagy az áttétek elkerülését tudom csak felhozni, ami azért nem rossz érv, de ugyanakkor mégsem lelkesítő. Pedig mostanában ettől tartok a legjobban. Ami logikusnak mondható, hiszen az eddigi legnagyobb félelmemen, a műtéten már túl vagyok. Kétszer is.
Mivel azonban nem szeretem a tétlenséget, gyorsan új agyalni való után néztem, így most a legkisebb bizsergésre is többszörös áttétet vagyok képes vizionálni. Ezen sorok írása közben pl. a mellkasom teteje környékén érzek némi furcsa érzést, ami az elmém szerint akár egy remek tüdő áttét is lehet. Ugyanígy tudom a nappali álmosságomat is betudni mondjuk vörösvértest hiánynak is, dacára annak, hogy arra eléggé ésszerű magyarázatként szolgál az, hogy csak néhány órákat alszom. Jó lenne túlesni valami kontrollvizsgálaton, igaz, az eredmény elkészüléséig valószínűleg éveket öregednék.
Pedig elvileg nem is kellene, hogy ilyesmiken törjem a fejem, hiszen amint arról már írtam, összességében nem érzem magam rosszul. A gond talán az, hogy ez a nyavalya sokkal gyakrabban alakul ki újra, mint mondjuk egy kioperált vakbél. És ezt sajnos a fejem is tudja. Fogalmam sincs, hogy mi az a hobbi, ami képes lekötni a gondolataimat heti 168 órában, de jó lenne megtalálni. Már csak azért is, mert azokban az órákban, amikor éppen nem gondolok a fentiekre, akkor szinte már-már maradéktalanul boldog vagyok az egyébként nyilvánvalóan átlagos életemmel. Vágyni persze akkor is vágyom mindenféle világi dolgok után, de az is a boldogság része: elképzelni, hogy megvan a vágyott dolog.

Dacára annak, hogy az ébren töltött éjszakai órákat nem a halálhoz vezető út tervezése köti le, nem vagyok benne biztos, hogy nem valami ilyesmi az oka az álmatlanságomnak.
Az éjszaka csendje egyébként is remek táptalaj a különféle, teljességgel haszontalan gondolatok megszületésének. Néhány hónapja ugyan megtörtént, hogy álmomban kitaláltam életem poénját, de az sajnos azóta sem jutott eszembe, így bátran nevezhető haszontalannak. Két éjszakával ezelőtt pedig olyan égető problémára sikerült megoldást találnom, hogy miként szabadulhatnék meg a velünk szimbiózisban élő két szobanövényünktől. Egy lakótelepi lakás ugye nem a kertészek álmainak netovábbja, de szerencsére mi nem is vagyunk ilyen lelkületűek. Valahogy azonban az évek során sikerült felhalmoznunk két szobanövényt is, amik nem olyan nagyok, de cserébe -hogy is mondjam csak-, csökkentett vizuális élményt nyújtanak. Régóta gondolkozom már a deportálásukon, de arra még nem vitt rá a lélek, hogy egyszerűen csak behajítsam őket a kukába. Arra, hogy valaki befogadja őket meg elég kicsi az esély, mivel, ahogy azt írtam, nem túl vonzóak. Még egy vak is gipszbe tett kézzel végezné, ha végigtapogatná őket, annyira távol állnak a széptől.
Így aztán azt találtam ki az említett éjszakai forgolódásom során, hogy amikor legközelebb költözik valaki a házból, akkor egy óvatlan pillanatba felteszem őket a teherautóra. Mármint a virágokat, nem a költözni vágyókat. Mint a kakukk, más fészkébe rakom a felnevelésre váró apróságokat. A módszer amúgy másra is használható, így akár régi sezlonyok kipenderítésére is megfelelő.
Mondanom sem kell, vizuális típus vagyok, így kis híja volt, hogy a ház népe ne a nevetésemre ébredjen, amikor elképzeltem, hogy milyen arcot vágnak a tulajok, amikor az új lakásba érve több (ronda) növényük és bútoruk van, mint amikor elindultak.

Bármennyire is jól szórakoztam azon az éjjel, nem bánnám, ha végre alhatnék egy jót úgy, hogy előtte nem hűtöm le a kerület levegőjét az állandó forgolódásommal. Addig marad az alvajárás.


Ui.:Két napja volt fél éve, hogy felállították az első diagnózist. Ez a bejegyzés pedig (beleszámítva a nem publikált utolsó bejegyzésemet is), az ötvenedik írásom.

10 komment

Címkék: énblog élet vicc foci alvás rák egészség torna unalom otthon vastagbélrák kemoterápia végbélrák kemó Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr404715874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

starline12 2012.08.16. 20:41:00

Kedves Altezza!
Örülök, hogy jobban vagy, de sajnálom, hogy nem igazán tudsz aludni. Valamiféle "bizsergő" érzés zavar az elalvásban? Nekem is volt ilyenem egy időben, úgy 20 évvel ezelőtt. Nem is igazán foglalkoztam vele csak bosszantott, hogy zavar az alvásban. A tévében ment egy műsor arról, hogy az ilyen éjszakai bizsergés oka a kerek arany tárgyak viselése, mert ez zavarja az aurát. Légy szíves ne nézz hülyének, nem igazán hiszek az ilyesmiben, de az egyik ilyen bizsergős estén lerámoltam magamról a karikagyűrűt, a karika fülbevalót, nyakláncot, és jött is a pihentető álom. Azóta is, ha ez az érzés előjön, már pakolok is le magamról mindent. Lehet, hogy csak pszichés az egész, mert legutóbb egy hosszúkás arany fülbevalót vettem ki a fülemből, és úgy is működött. :) Nekem az első esetek óta nagyon ritkán van, de ezzel a módszerrel működik. Hátha neked is használ.
Szép estét és szép álmokat!
Szia!

Altezza 2012.08.16. 20:43:28

@starline12:
Szia!
A bizsergős érzés az megvan, viszont még karórát sem hordok, nemhogy bármilyen ékszert. Úgyhogy nem ez lesz a megoldás. Sanszos, hogy egyszerűen becsavarodtam. Bár a hangok azt mondják, hogy normális vagyok. :-)

starline12 2012.08.16. 21:52:27

@Altezza: Hát akkor ez nem jött be! :(
Közben eszembe jutott, hogy mindkét terhességem végén küzdöttem az álmatlansággal, hajnalban tudtam csak elaludni, fogalmam sincs miért. Állandóan a tv-t néztem, hátha majd az segít, de nem jött össze. A szüléssel viszont minden gondom elszállt, utána már de sokat tudtam volna aludni, ha hagynak!
De biztosan ez sem passzol a helyzetedre. :)
Hát egyelőre ennyi ötletem van, de átérzem a helyzetedet, mert engem is zavart akkoriban nagyon.
Pihentető alvást kívánok Neked!
Szia!

Altezza 2012.08.16. 21:59:36

@starline12:
Végső esetben kész vagyok szülni is, ha attól jobban alszom.

felmary 2012.08.17. 08:32:04

Én akkor nem szoktam tudni aludni, ha alszom délután... :-)
A szobanövény gazdát keres-t pedig nyomd fel a fb-ra! Az amerikaifociedzőt is megtalálták, lehet, hogy a Te csúnya növényeid is eljutnak Salzburgig.

%csilli% 2012.08.17. 22:12:36

Túl sokat gondolkodsz az a baj. Talán elkezdhetnél inni! :-)

Altezza 2012.08.17. 22:43:40

@%csilli%:
Egy sör valóban jól esnek, de a bélkímélő diéta alatt alkoholt sem lehet fogyasztani, mire ez meg lejár, addigra jön a kemó. Négy hónapig.
Sörgyári munkások ezrei veszítik el az állásukat, így, hogy az éves adagom kiesik, ami volt vagy 20 üveg.

NYulacs 2012.08.21. 15:15:42

Nem akarok okoskodni, ezt szeretném először leszögezni, és ha úgy gondolod, hogy marhaság, úgyis legyintesz egyet, hogy Marhaság! és ezzel el is van intézve a dolog:).
Csak azért veszem a bátorságot megosztani veled 1-2 ötletet, mert volt hasonló a családomban. Anyukám orvosa kérdezett rá a kezelések elkezdése után pár héttel, hogy mi a helyzet az alvással, és amikor elmondta neki, hogy nem igazán tud aludni, szorongáscsökkentőt és alvást segítő gyógyszert írt fel neki (nem altatót!). Anyukám nem az a gyógyszerszedős alkat és legyintett az egészre, hogy nincs neki ezekre szüksége, és amúgy is kap most épp elég mérget a szervezete, akkor az orvos elmagyarázta neki, hogy egyrészt ez nem gyengeség és ne vegye félvállról: ez egy komoly betegség, és teljesen normális emberi reakció, hogy az emberből szorongást vált ki (mi lesz a családdal, a szülőkkel, velem), ami a napi rutinban nem is biztos, hogy előjön, teszi az ember a dolgát, jön-megy, de este, amikor lefekszik aludni, jönnek a sötét gondolatok, a mileszhá-k. Másrészt ez a betegség és a kezelések éppen eleget kivesznek az emberből, és ahogy Te is írod, úgy telik a napod, hogy zombiként jársz-kelsz az átforgolódott éjszakák után, szóval a létfontosságú MINŐSÉGI pihenést nem kapja meg a szervezet. És ez nem jó. Az eddigi bejegyzésekből nekem úgy tűnt, nem vagy az a szorongó alkat, bár ettől még simán lehet az ellenkezője is igaz, de egy ilyen betegség, még ha nem is érzed magad annak, válthat ki szorongást (nem is kicsit!).
Most ezzel persze nem azt akartam mondani, hogy marékszámra edd az altatót, mert vannak ennél kímélőbb módszerek is, csak annyit akartam mondani, hogy attól, hogy nem érzed magad betegnek (és ez tök jó, a betegségtudat nagyon sokat elvesz a gyógyulásra fordítandó energiákból) és nem foglalkoztat a betegség túlságosan, a szorongás még ott lehet tudatalatt, ami este, lefekvéskor lesből támad a fotel mögül.
Citromfű tea ipari mennyiségben este 6-tól megér egy próbát, ha már sört nem ihatsz :)

Altezza 2012.08.21. 19:07:36

@NYulacs:
Szia!
Köszönöm a tanácsokat! Idegeskedni nem, őrlődni azért szoktam, úgyhogy van abban valami, amit írsz, ebben magam is biztos voltam.
Ami az alvást illet, van némi változás, de nem lövöm le a "poént" holnap estig szerintem írok majd. Annál is inkább, mert holnap onkológus...
süti beállítások módosítása