Ennyi kezelés vár ugyanis rám, amit hétfőn már el is kezdek. Illetve nekem nem kell elkezdeni semmit, csak hagynom kellene magam. Ez megy talán a legnehezebben.

A héten edzek egy kicsit egy kis vérvétellel, hétfőn reggel pedig jöhet az éles bevetés: rácsatlakozok a nedűre. A kisorsolt kezelés neve FOLFOX, ami gondolom a legújabb internetes böngésző, ezért kell letöltenem. Frissítés két hetente jön majd hozzá az említett nyolc alkalommal. Nem tűnik túl modern kivitelnek, Androidos változata pl. egyáltalán nincs. Ráadásul a kórház szervere valami kezdetleges ADSL vonalon ad, mert 44-48 óra kell a letöltéshez, ami azt jelenti, hogy két éjszakát is ott kell majd töltenem alkalmanként. A Curiosity földi kivitele lettem. Ennyit a technikai fejlődésről.
A korábban említett mellékhatásokat ezúttal is felsorolták, így mostanra biztossá vált, hogy úgy négy hónap erejéig elbúcsúzhatok a hideg innivalóktól és az idei tél első hóemberének megépítésétől. Plusz várható hányinger, hőemelkedés, láz, végtagok zsibbadása, fokozott érzékenység betegségekre. Utóbbi információval nem pontosan tudom, hogy mit kezdjek, mert eddig ugye úgy évente kétszer voltam náthás, amit két nap alatt néhány zsebkendővel gyógyítottam. Lehet, hogy most háromszor leszek?
Sokan érvelnek a kemó ellen azzal, hogy az csupa méreg, tönkreteszi a szervezetet, de szerintem ez nem igaz. Ha így lenne, akkor biztosan nem írhatnák rá a csomagolásra, hogy BIO. Ráadásul mindegyiket valami HAZARD nevű helyen termesztik. Szóval én nagyon pozitívan állok hozzá.


Négy hónap. Ennyi időn át kell majd három napokat áldoznom erre a nyavalyára ahhoz, hogy némileg növeljem az esélyét annak, hogy a lányomra is éveket áldozhassak. Bár utóbbi esetben óriási tévedés áldozatról beszélni. Nyilvánvaló, hogy még a szófogadatlan percek is mind boldogak vele, maximum más színű fejjel boldog az ember. Szerencsére a kéthetes turnusokon elméletben van lehetőség egy picit csúsztatni, amire úgy tűnik szükségem is lesz, mivel az egyik októberi kezelés középső napjára esik a lányom ötödik születésnapja. Mivel a kórházban korlátozott lehetőség van gyerekzsúrok kivitelezésére, kénytelen leszek szabadnapot kivenni akkorra. Remélem, ez megoldható lesz úgy, hogy azzal ne kockáztassam a 25. születésnapján történő részvételemet.
Persze ha mégsem jön össze a halasztás, akkor majd a kórházban ünnepelünk. Pizsama helyett bohócruhát öltök, vízibombacsatát rendezünk használt gumikesztyűkből, a folyosón tolókocsiversenyt tartunk, és az sem érdekel majd, ha nővérek ránk szólnak, hogy nem indexeltünk a proszektúra előtt. 
Ha szépen kérjük a szakácsot, akkor biztos készít tortát is, ami csak jó lehet, hiszen a napi menükkel már bizonyított. Csupa móka és kacagás.

A héten elkezdtem dolgozni, ami egyelőre igen jól esik. Gyakorlatilag olyan, mintha nem is hiányoztam volna úgy két hónapig. A munkatársak szemszögéből persze ez nyilván igaz is. Nem mondom, hogy a munka irama akkora lenne, hogy szembe jöjjek magammal, de igyekszem fenntartani a látszatot, így pl. évekkel ezelőtti leveleket küldök el újra. Ha jól választom ki a tartalmat, akkor simán elhiszik, hogy valami aktuális dologról írok.
Persze ez nem igaz. (Ki tudja, ki olvassa ezeket a sorokat...)
Gondot egyelőre csak a reggeli felkelés okoz, amin nyilván sokat segítene, ha nem éjfélkor vagy utána feküdnék le, de ez nem az én hibám, hiszen nem én akartam 23:00-ás kezdési időpontokat a spanyol bajnokságban.
Pedig tényleg jó lenne pihenni egy kicsit, mert tartok tőle, hogy hiába lesz elvileg bő két napos nyugalmam a kórházban, a valóságban nem fogok tudni lazítani. Állandó őrségben leszek, hogy figyeljem a vénáimat, amik a korábbi kezelések miatt kissé viseltes állapotban vannak. Eléggé parázok, hogy megint mellé megy majd a kemó, hogy eldugul az ér, illetve a branül tű, stb.

Szinte nem is tudom eldönteni, hogy ezektől vagy a mellékhatásoktól tartok jobban? Akárhogy is, nem nagyon van visszaút. Talán az tud motiválni, hogy ha már rövidtávon nem örülhetek, akkor legalább hosszútávon örülhessek.
Jó lenne részese lenni egy olyan beszélgetésnek, ahol a koromat jelző X-ek után érdeklődő kérdésre azt válaszolhatom majd: nekem nyolc.