Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @ymel: Köszi, a létszámot tekintve asszem megvagyok. Épp tegnap írtam új eseményekről az oldal facebook lapján. (2021.10.16. 16:02) Szervusztok, pajtikák
  • ymel: Na mi ujsag? Jol vagy a vizsgalatok utan? Kicsit kerestem Kemeny Henrikrol anyagot, es feldobta a blogod. Remelem, elsz es virulsz. (2021.10.14. 17:46) Szervusztok, pajtikák
  • Le a spammerekkel: Az a hajráfradi nálam kiverte a biztosítékot. :D Bocs, fogalmam sincs, miről van szó, mobilos nézetben meg semmi más nem látszik, csak a poszt... (2018.09.30. 16:40) Nekrológ
  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Emlékeztető

2012.10.09. 19:54 :: Altezza

Rengeteg módja van annak, hogy emlékeztessük magunkat egy eseményre, találkozóra egyéb tennivalókra. Van, aki felírja egy naptárba, olyan is van, aki beállít egy emlékeztetőt a telefonján és persze ott a klasszikus csomót a zsebkendőre módszer. Én kontrollokra járok.

Ami pedig igazán érdekes, hogy egyáltalán nem szeretném magam emlékeztetni arra, ami miatt a kontrollokra kell mennem. Sőt, kifejezetten szeretném elfelejteni. De ha mindenképpen el kell térnem a korábban megszokott, szürke hétköznapjaimtól, akkor már inkább valami pozitív hangulatú esemény legyen az, ami eltérít. Igazán jól jönne némi sikerélmény, mert mostanában inkább viharszürkének látom, az meg nem a vágyott árnyalat.
És ez a hét elvileg tovább fokozza majd a jókedvemet, jön ugyanis egy remek vérvétel, hogy aztán a jövő héten ismét ellátogathassak az onkológiára egy kis beszélgetésre, no meg egy CT időpontért. És a hónapban még a sebészhez is be kéne néznem, hogy Ő is benézhessen. Nem is emlékszem már rá, hogy mikor volt utoljára olyan hónap, amikor semmi orvosi tennivalóm nem volt. És nem csak az aggaszt, hogy a fenti programok helyett mást is csinálhatnék, hanem nyilván az is, hogy milyen eredményt hoz majd a megannyi ellenőrzés. Kipp és kopp, nem érzem magam rosszul, leszámítva ugye a bordámat, de az más történet. Ennek ellenére sosem mehet biztosra az ember, ami azért nyomaszt, mert jelenleg nem érzem úgy, hogy könnyedén csapnék bele egy újabb kalandba, hiszen még csak épp, hogy levettem a túrabakancsomat. Amundsen se a visszaúton kezdett el rögtön gondolkozni, miután hazaért a Déli-sarkról, örült, hogy végre nem kell negyven állat bundáját magára öltenie ahhoz, hogy ne fázzon. Én is szeretnék az elkövetkezendő ötven évben nyugodtan tengődni, aztán utána felőlem jöhet megint valami apró kirándulás.
Azonban, amennyire tudom, ez nem kívánságműsor. Részt veszek az említett programokon és keresztbe tett mutató és középső ujjakkal várom, hogy mit mutat az eredmény, ráhatásom ugyanis egyáltalán nincs a kimenetelre. Ez sajnos nem olyan, mint valami iskolai vizsga, ahol a könyvek fölött töltött időből lehet valamennyire következtetni, hogy milyen számot ír majd a tanár a dolgozatra. Elmúltak az iskolás évek, ez már maga a nagybetűs élet. És halál. Utóbbira azonban egyáltalán nem mutatkozik igény, így nyilvánvalóan az egy olyan szolgáltatás, ami előbb-utóbb megszűnik. Mehet vissza a rétre kaszálni. Úgy is annyian allergiásak a parlagfűre, tegyen végre valami hasznosat is! Hadd kerüljön végre előtérbe az édes élet!
CocoaBear.jpgÉdes életből pedig ígérkezik mostanában egy kevés, hiszen mi lehetne édesebb, mint egy szülinapi torta? Egy hét és öt éves lesz a lányom, akinek az elkövetkezendő napokban semmi más dolga nem lesz, mint elfújni a gyertyákat, széttépni úgy 30 négyzetméternyi csomagolópapírt és büszkén kihúznia magát, hogy milyen nagy már. Ha elég gyors leszek, akkor talán nekem is jut egy szelet a tortából, és mivel biztosan nem citromos lesz, nem lesz, ami összehúzza a mosolygós arcokat.
Ha jól emlékszem, a CT rövidítésben a C nem a citromot takarja, úgyhogy ennél fogva az eredmény sem lehet savanyú. Sajnos maga a vizsgálat nem olyan, mint valami zsúr, inkább emlékeztet valami klimaxszimulátorra az esemény, legalábbis ami a kontrasztanyag okozta hőhullámot illeti. Nem elég, hogy ott is tűvel vegzálják az embert, még azt is elhitetik vele, hogy egy 56 éves nő. A pézsmateknősök újságolvasási szokásai helyett igazán kutathatnának valami kellemesebb mellékhatásokkal járó anyag után a brit tudósok. Miért nem tudnak egy olyan vegyületet kitalálni, ami mondjuk leküzdhetetlen röhögőgörcsöt okoz? Senki nem lenne a váróban, aki aggódó arccal figyelné, hogy mikor szólítják őt, sőt a rákgyógyítás legvidámabb fázisa lehetne a CT vizsgálat.
Azt hiszem, megtaláltam a piaci rést: keMÓKAterápia.

Az elmúlt napokban inkább a hideg rázott, nem a nevetés, köszönhetően annak, hogy valaki véletlenül kettőt lapozott a naptárban és egyik napról a másikra tél lett. A hőmérséklet kifejezés hő része teljesen indokolatlanul hagyja el a meteorológusok száját. Pedig abban bíztam, hogy ha sikerülne gond nélkül venni a kontrollokat, akkor bepótolnám egy kicsit az idei nyarat, ami All Rákluzív volt All Inclusive helyett. De most úgy néz ki, hogy inkább egy jó hótaposó után kellene nézni.

Persze első a munka, aztán a szórakozás, azaz előbb az említett vizsgálatokat tudjam le. Sikerrel, ahogy arról már értekeztem. Aztán végre elkezdhetem emlékeztetni magam arra, hogy ki is voltam korábban, mert mostanában mintha nem mindig lennék vele tisztában. Pedig higgyék el, sokkal több van bennem, mint ilyen marhaságokról írni, mint a rák.

1 komment

Címkék: énblog élet vicc szülinap pánik rák egészség vastagbélrák kemoterápia végbélrák kemó Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr414828787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_Anand_ 2012.10.12. 16:59:19

Hát igen...erre a problémára még nem sikerült semmilyen okos tanácsot kitalálni. Talán azért kapjuk a sorstól a "kontrollvizsgálatok" című áldást, hogy soha ne felejtsük el, valamit rosszul csináltunk (rosszul éltünk meg, gondoltunk, ettünk, mittomén) és ezentúl másként kell. Vagy valami.

A keMÓKAterápiát védesd le gyorsan! :))
És írjál sok-sok ráktalan (nem)marhaságot.

Utólag is boldog szülinapot a Porontynak!
süti beállítások módosítása