Szinte nincs olyan ember a földön, akinek ne lenne valamiféle hiányérzete. Ruhák, autók, házak, nyaralások, barátok, barátnők, családtagok vagy akár egy jó szó. Megannyi dolog, amire vágyhat az ember.

Az aktuális ilyen hiányzó dolog jelen esetben a tanács. Olyan tanácsra gondolok, amelyet orvosok adnak pácienseknek, hogy segítsenek nekik elkerülni bizonyos kórságokat. Ilyen tanácsot nekem azonban még senki sem adott, amin egyre kevésbé lepődök meg, mivel úgy gondolom, hogy ilyen tanács nem létezik. Legalábbis az én esetemre.
Hangsúlyoznám, hogy orvosi, amolyan tudományos tanácsokra gondolok, nem pedig a különféle városi legenda kategóriájú körlevelekre szeretnék feliratkozni. De amint az imént írtam, egyre kevesebb reményt fűzök egy ilyen hasznos tanácshoz. Ennek pedig egyszerű az oka: úgy látom, hogy senki sem tudja, hogy mi a biztos recept. Még csak népi megfigyelés szinten sem látok adatgyűjtést, amit elemezve valamiféle tanácsokkal láthatnák el az embert, embereket. Az első pillanattól kezdve furcsállom, hogy a rendszerbe frissen bekerülő delikvensekről semmiféle táblázat nem készül. Sokszor még azt sem forszírozzák, hogy dohányzik-e a páciens vagy hogy az alkoholfogyasztási szokásai miatt a vércsoportját is maligánfokban kell-e meghatározni?
Mindenhol azt hallja, olvassa az ember, hogy a rákkutatás milyen fontos, hogy micsoda erőket mozgósítanak azért, hogy valamiféle megoldást, ellenszert találjanak, hovatovább megakadályozzák a nyavalya kialakulását. Ehhez képest nem nagyon viszik túlzásba az adatgyűjtést. Ha nekem kellene szabályozni az ilyesmit, amire, lássuk be, igen kicsi az esély, akkor biztosan készítenék egy szép, hosszú, minden lényeges témát érintő kérdőívet, amelyet otthon, mondjuk a TAJ számunkat beütve a megfelelő oldalon lehetne kitölteni elektronikus formában. Megkérdezném, hogy mennyit mozog, mit eszik (részletesen, olyanokra is kitérve, mint zöldség, gyümölcs, felvágott, amely lehet füstölt, csípős, romlott), hol lakik, mennyit ül autóban vagy atomerőmű belsejében, milyen családi előzménye volt, vagy ad abszurdum, a lakókörnyezetében, munkahelyén vannak-e hasonló megbetegedések? Olyan kérdőívet alkotnék, amiből a megannyi adat alapján kirajzolódhatna némi összefüggés életmód, munkahely, táplálkozás, család és rák között. Illetve az is kiderülhetne, hogy szignifikánsan egyik tényező sem befolyásolja ennek a sokak által kedvelt betegségnek a kialakulását.

Kép: http://www.jenslovelessons.com

De semmi ilyen nem történik itthon. Vagy csak nekem nem szóltak róla. Bedobtak az általános iskolából ismert rejtélyes gépbe, amiben, mint azt megtanultuk, furcsa dolgok történnek, hiszen a tetején behajított háromszögből és körből két paralelogramma lesz, mire kipottyan az alján. Átmentem a rendszeren és kész. Kaptunk egy eredményt, amivel nem kezdünk semmit, csak tudomásul vesszük azt.
Hovatovább azt is hiába várom, hogy felhívjanak CT ügyben. Nem mintha hiányolnám az újabb kontrasztanyaggal ízesített röntgensugár elnyelést, de ők ígérték meg, hogy megyek majd valami kontrollra. Mondjuk nem nagyon kéne panaszkodnom, mert még én sem jelentkeztem az amúgy időszerű tükrözésre. Nem akarom elsunnyogni, csak volt egyéb dolgom is. De a jövő héten talán majd azon is túlesek, ha lesz rám fogadókészség.
Utána viszont szeretnék majd egy kis nyugalmat, főleg orvosi vonalon, amiből az elmúlt 1-2 hétben kaptam is némi ízelítőt. Jó volt egyáltalán nem foglalkozni ilyesmivel. Már-már átlagos embernek érezhettem magam. Csak a szokásos WC-manós dolog az, ami folyamatosan napirenden tartja az idei év meghatározó témáját, ami ugye ezt a naplót is életre lehelte.

Sokszor leírtam már, hogy meggyőződésem szerint ennek a kórságnak a leküzdéséhez a hivatalos ügymeneten felül némi kreativitásra, talpraesettségre is szükség van, mert a dolog a természetes szelekción alapul. Az érintettekre van bízva, hogy akar-e máshogy csinálni valamit, és ha igen, akkor mi az, amit máshogy csinál. Szűrje ki mindenki magának, hogy a megannyi "hasznos" jó tanács közül melyik az, amelyik a legkevésbé ártalmas, akarom mondani, melyik a tuti recept. Pedig ha lenne egy megfelelő adatbázis, akkor akár néhány kattintás után kiderülhetne, hogy tyúkszemrák esetén jó eséllyel elkerülhetjük a kiújulást, ha nem eszünk többé csilis törökmézet. De ilyen adatbázis nincs. Marad a józan paraszti ész, a szerencse vagy a szomszéd által MLM rendszerben értékesített örök élet elixír, amelyre pénzvisszafizetési garancia van, ha nem működne.

Persze simán lehetséges, hogy az esetemben nincs is szükség semmiféle jó tanácsra: hiszen amiről nem beszélünk, az nincs is. Teszek-veszek, élem a szürke hétköznapjaimat és egyszer csak azon kapom magam, hogy megjött az első nyugdíjszelvényem. Ami egy icipici cetli lesz csak, mert számot például alig fog tartalmazni, legalábbis jelen állás szerint. De ez egy másik történet.

Megannyi dolog született meg úgy, hogy a készítője nem tudta, hogy annak az elkészítése lehetetlen. Senki sem mondta neki, így gyanútlanul nekiállt a feladatnak és meg is oldotta azt. Talán nekem is be kellene érnem kevesebb információval: nem kell mindig hiányolni valamit.