Legelső bejegyzésemben már említettem, hogy mennyi helyről kaptam különféle tanácsokat, pedig nem is kértem. Arról is írtam, hogy az alternatív megoldások között nem egy volt, ami megmosolyogtatott, de ez tulajdonképpen jó, hiszen még mondás is van róla, hogy a nevetés a legjobb orvosság.

A tanácsok azóta is gyűlnek, persze sok van köztük, ami ismétlődik. Ha eltekintünk attól, hogy továbbra sem lettem célcsoportja az ilyen jellegű dolgoknak, azt kell mondjam, hogy annak sincs könnyű dolga, aki esetleg nyitott az ilyesmire. Gondolok itt arra, hogy bármelyik módszerre is keres rá az ember a neten, biztos, hogy pro és kontra is talál rá igazolást. A különbség talán annyi, hogy a pro jellegűek általában fórumokon, vagy az adott módszert kínáló cég/ember honlapján olvasható, tudományos oldalakon szinte sosem.
Ami talán ennél is érdekesebb, az az, hogy sokszor a hagyományos kezelést ismertető orvosi oldalak olvasása sem hoz egyértelmű választ. Legújabb kedvencem ez az oldal, ahol a kemoterápia mellékhatásairól, illetve annak csökkentéséről lehet olvasni. A cikk végén van egy hat pontból álló javaslatsor, melynek első pontjában ezt olvashatjuk:

• "A kemoterápiás kezelés előtt néhány órával elfogyasztott könnyű étel szintén segíthet."

A hatpontos tanácsokat pedig ez a pont zárja:

• Böjtöljön a kemoterápia előtt! Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a kemoterápiás kezelés előtti több órás – legalább 12 - böjtölés csökkentheti a hányinger és a hányás fellépésének kockázatát.

Az egyik biztosan bejön...

A fenti példa is azt mutatja, hogy nincs könnyű helyzetben az, aki nem elégszik meg a kezelőorvos(ok) útmutatásával és maga (is) próbál utánajárni az igazságnak. Bár mint arról már írtam, az orvosoknak weboldal sem kell, hogy ellentmondásba keveredjenek..
Így aztán nem marad más, mint a logika vagy hit szerint eldönteni, hogy melyik utat választja a páciens. Most is, ahogy eddig is, én maradnék az elsőnél. És ha már maradok, ennek szellemében meg is próbálkoznék egy felvetéssel. Az alternatív gyógymódok támogatói legtöbbször azzal érvelnek, hogy a hagyományos kemó/sugár/műtét kezelés teljesen leépíti a szervezetet (ezzel tulajdonképpen egyet tudok érteni), de semmi eredménye nincs (ezzel már nem), és az egész csak a gyógyszeripar meggazdagodását szolgálja. És akkor a felvetés(ek):

• Az alternatív kezelésekhez szükséges szereket, eszközöket is gyártja valaki. Ők karitatív alapon dolgoznak? Illetve a sámán kizárólag a fogadóhelyiség kezelési időre vetített rezsiköltségét számítja fel?
• Ha az alternatív gyógymódok közül valóban működik valamelyik, akkor vajon miért nem csapott még rá le valamely gyógyszergyár? Nem lenne egyszerűbb learatni a mezőről a különféle gyógynövényeket vagy egyszerűen becsomagolni Zsuzsi-Sámán TV-n keresztül is adagolható energiáit és evés előtt napi kettőt bevetetni az ügyféllel? Adhatnák energiaital formájában is.
• Ha tényleg mindent megtesz a gyógyszeripar, hogy az alternatív gyógymódok ne tudódjanak ki (mondom még egyszer, ahelyett, hogy Ő is gyártani kezdené az alternatív hatóanyagon alapuló saját terméket), akkor az azt ajánló illető honnan tudta meg? Pont az Ő gépét nem sikerült lekapcsolni a netről?

Talán érdemes a fentieken elgondolkozni egy kicsit. Arra mindenképpen jó lesz, hogy ha mégsem működik a választott gyógymód (Tiszta szívemből kívánom, hogy működjön!), akkor mégse legyen olyan nagyon elkeseredett az illető.
Alternatív kezelésből nekem továbbra is elég a jókedv és a "hétköznapiság". Ami továbbra is könnyen megy, hiszen a kezeléseknek még mindig semmi mellékhatása sincs. Az egyetlen eddig tapasztalt változás az az, hogy az eredeti tüneteim is megszűnni látszanak, amivel orvoshoz kezdtem járni.

Amúgy ma a sugárkezelésen némi áttörést értem el hangulatilag, ugyanis amikor megérkeztem, akkor az immáron ismerős arcok közül nagyon sok visszamosolygott. Hogy velem, vagy rajtam mosolyogtak, az még nem tisztázott.
De a lényeg a mosoly! Onnan már csak egy apró lépés a nevetés, annak hatásairól meg már írtam a bejegyzés elején.