Mindössze ennyi kellett, hogy végre egy jót tudjak aludni. Illetve kettőt. Történt ugyanis, hogy meghosszabbítottuk a hosszú hétvégét és elmentünk egy országgal odébb pihenni. Mindenkire ráfért már.

Jó levegő, nyugodt, tiszta környezet. Szinte csodákat tud tenni az emberrel, még ha a rákot nem is gyógyítja közvetlenül. Szeretünk Ausztriába menni, főleg az előbb említett okok miatt, most azonban külön is jól esett a dolog, hiszen az idei nyár inkább szólt a kibelezésről, mintsem a pihenésről. Ez főleg azért bántott, mert a nyavalyám miatt a lányomnak sem volt eddig igazán nyara. Pedig a gyerekkor szinte legfontosabb eleme a nyaralás, ezért aztán nagyon örülök, hogy ezzel a néhány napos túrával sikerült egy kicsit becsempészni ebből az életébe. Pláne úgy, hogy a szálláshoz egy tanya is tartozott, így nem csak a szemét, de a kezeit is használhatta. Macskák, nyulak, lovak, tehenek estek horpadásig történő simogatás és fű általi túltáplálás áldozatául. Minden ilyen nyaralás megerősít abban, hogy nem biztos, hogy a panel a legjobb dolog a világon. Persze ha a szüleim nem olyan előrelátóak, hogy meghalnak ötvenéves koruk előtt, akkor még ez se lenne. Illetve lenne, csak akkor most hárman élnénk a gyerekkori szobámban. Akkor most örüljek, hogy van hol laknom, vagy legyek szomorú, hogy hol lakom?


Ami engem illet, nekem alvás terén sikerült haladást elérnem, ugyanis a három éjszakából kettőt végigaludtam úgy, hogy előtte egyáltalán nem kellett forgolódnom. Mindezt még némi futásra hasonlító mozgással is kiegészítettem, így leszámítva azt, hogy a vacsorához nem ihattam egy jó nyaralós sört, teljesen hibátlanul éreztem magam. Igazán nem szeretném elkiabálni a dolgot, de azt hiszem, hogy sikerült túllépnem a dupla műtét okozta mozgáskorlátozottságon. Máskor nem szeretek előre szervezkedni, mert mindig attól tartok, hogy valami keresztülhúzza majd a terveimet, de most lehet, hogy elmegyek majd egy sportboltba, hogy frissítsem a focihoz szükséges ruhatáramat. Annak se örülök, ha védők veszik el a labdát, úgyhogy majd pont egy kemoterápia fog leszerelni...
Túl vagyok hát egy szinte tökéletes nyaraláson. Azért csak szinte, mert egyrészt lehetett volna legalább 10 napos, másrészt az utolsó este némileg árnyalta a képet. Történt ugyanis, hogy annyira belelkesedtem a fittségemtől, hogy az egyik hegyi vendéglőben sikerült elfogyasztanom egy pizzát, amit ugye már jó ideje nem ettem, mivel diétáznom kell a bélvarrás miatt. A hathetes diétából négy telt el, így még ha nem is örültem, hogy a szervezetem kiveti magából az olasz konyha remekét, azért meg nem lepődtem a dolgon. Magyarán az utolsó este némi hasmenéssel telt el. Öröm az ürömben, hogy egyrészt volt Wi-Fi a szálláson, így nem maradtam olvasni való nélkül, másrészt, ahogy azt fentebb már említettem, állatszállásból is volt bőven a közelben, így talán nem fogott szagot senki. Cserébe viszont kicsit nyugtalanabbul aludtam, még ha nem is kellett járkálnom.
Az első itthoni éjszaka a korábbiakhoz képest jobban telt, kevesebb forgolódás, több alvás. Pedig ma reggel mennem kellett az onkológushoz, hogy megtudjam, mikortól és pontosan mi vár rám.
Mondanom sem kell, nem lettem okosabb.
Mint azt az első bejegyzésemben anno írtam, édesanyámnak is meggyűlt a baja ezzel a fajta rákkal, így hamar arra következtetésre jutottunk, hogy lehet ebben némi örökletesség is. Ezt itt néhány hónappal korábban tulajdonképpen meg is erősítették, így magánakcióba kezdve sikerült bevizsgáltatnunk az első tükrözéskor, illetve a műtétkor kivett mintákat, melynek eredményei nekünk semmit sem mondanak, de elvileg vannak olyanok, akik majd ki tudják belőle olvasni, hogy a lányomnak milyen esélye van gyarapítani a családi örökséget, illetve, hogy ennek szellemében mikortól érdemes neki vizsgálatokra járnia majd.
Ma pedig az is kiderült, hogy az eredmény az én kezelésem szempontjából is hasznos, ugyanis az abban szereplő genetikai mutatók alapján jobban be tudják lőni, hogy belém mit lőjenek. Vagy mit ne, merthogy az is előfordulhat, hogy amit amúgy adnának, az semmire sem jó az én esetemben. Így aztán ma annyit sikerült csak megtudnom, hogy hétfőn majd konzultálnak az esetemről és eldöntik, hogy mit és hogyan kapjak. Ez a konzílium amúgy is összeülne, de a fenti vizsgálati eredmény elvileg további segítséget jelent. És tudják mi az érdekes? Hogy az általunk leszervezett vizsgálat nem része a normál protokollnak. Ez a rák duplán olyan, mint valami természetes szelekció: Ő maga és a páciens talpraesettsége is szelektál.

Hétfőtől ismét megpróbálok munkába állni. Máskor talán nem várja az ilyesmit az ember, de azért én reménykedem, hogy örömet is okoz majd, de legalábbis tovább erősíti bennem azt, hogy nem változott semmi, és lassan tényleg átadhatom magam a szürke hétköznapoknak, amelyek alatt aztán lehet tervezgetni a következő nyaralást.

Ui.:
Élesebb szeműek talán észrevették már a blog jobb oldali részén, hogy valami rejtélyes oknál fogva, ez a blog is bekerült az idei Goldenblog versenybe. Akinek van kedve, az szavazhat rá az "Egyéb blogok" között.
Szavazatot számítógépről és okostelefonról is lehet küldeni, ami azt jelenti, hogy egy ember két szavazatot tud leadni egy facebook profillal.
Köszönöm!