Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @ymel: Köszi, a létszámot tekintve asszem megvagyok. Épp tegnap írtam új eseményekről az oldal facebook lapján. (2021.10.16. 16:02) Szervusztok, pajtikák
  • ymel: Na mi ujsag? Jol vagy a vizsgalatok utan? Kicsit kerestem Kemeny Henrikrol anyagot, es feldobta a blogod. Remelem, elsz es virulsz. (2021.10.14. 17:46) Szervusztok, pajtikák
  • Le a spammerekkel: Az a hajráfradi nálam kiverte a biztosítékot. :D Bocs, fogalmam sincs, miről van szó, mobilos nézetben meg semmi más nem látszik, csak a poszt... (2018.09.30. 16:40) Nekrológ
  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Friss, vidéki levegő

2012.08.22. 15:08 :: Altezza

Mindössze ennyi kellett, hogy végre egy jót tudjak aludni. Illetve kettőt. Történt ugyanis, hogy meghosszabbítottuk a hosszú hétvégét és elmentünk egy országgal odébb pihenni. Mindenkire ráfért már.

Jó levegő, nyugodt, tiszta környezet. Szinte csodákat tud tenni az emberrel, még ha a rákot nem is gyógyítja közvetlenül. Szeretünk Ausztriába menni, főleg az előbb említett okok miatt, most azonban külön is jól esett a dolog, hiszen az idei nyár inkább szólt a kibelezésről, mintsem a pihenésről. Ez főleg azért bántott, mert a nyavalyám miatt a lányomnak sem volt eddig igazán nyara. Pedig a gyerekkor szinte legfontosabb eleme a nyaralás, ezért aztán nagyon örülök, hogy ezzel a néhány napos túrával sikerült egy kicsit becsempészni ebből az életébe. Pláne úgy, hogy a szálláshoz egy tanya is tartozott, így nem csak a szemét, de a kezeit is használhatta. Macskák, nyulak, lovak, tehenek estek horpadásig történő simogatás és fű általi túltáplálás áldozatául. Minden ilyen nyaralás megerősít abban, hogy nem biztos, hogy a panel a legjobb dolog a világon. Persze ha a szüleim nem olyan előrelátóak, hogy meghalnak ötvenéves koruk előtt, akkor még ez se lenne. Illetve lenne, csak akkor most hárman élnénk a gyerekkori szobámban. Akkor most örüljek, hogy van hol laknom, vagy legyek szomorú, hogy hol lakom?

IMG_20120819_193451.jpg
Ami engem illet, nekem alvás terén sikerült haladást elérnem, ugyanis a három éjszakából kettőt végigaludtam úgy, hogy előtte egyáltalán nem kellett forgolódnom. Mindezt még némi futásra hasonlító mozgással is kiegészítettem, így leszámítva azt, hogy a vacsorához nem ihattam egy jó nyaralós sört, teljesen hibátlanul éreztem magam. Igazán nem szeretném elkiabálni a dolgot, de azt hiszem, hogy sikerült túllépnem a dupla műtét okozta mozgáskorlátozottságon. Máskor nem szeretek előre szervezkedni, mert mindig attól tartok, hogy valami keresztülhúzza majd a terveimet, de most lehet, hogy elmegyek majd egy sportboltba, hogy frissítsem a focihoz szükséges ruhatáramat. Annak se örülök, ha védők veszik el a labdát, úgyhogy majd pont egy kemoterápia fog leszerelni...
Túl vagyok hát egy szinte tökéletes nyaraláson. Azért csak szinte, mert egyrészt lehetett volna legalább 10 napos, másrészt az utolsó este némileg árnyalta a képet. Történt ugyanis, hogy annyira belelkesedtem a fittségemtől, hogy az egyik hegyi vendéglőben sikerült elfogyasztanom egy pizzát, amit ugye már jó ideje nem ettem, mivel diétáznom kell a bélvarrás miatt. A hathetes diétából négy telt el, így még ha nem is örültem, hogy a szervezetem kiveti magából az olasz konyha remekét, azért meg nem lepődtem a dolgon. Magyarán az utolsó este némi hasmenéssel telt el. Öröm az ürömben, hogy egyrészt volt Wi-Fi a szálláson, így nem maradtam olvasni való nélkül, másrészt, ahogy azt fentebb már említettem, állatszállásból is volt bőven a közelben, így talán nem fogott szagot senki. Cserébe viszont kicsit nyugtalanabbul aludtam, még ha nem is kellett járkálnom.
Az első itthoni éjszaka a korábbiakhoz képest jobban telt, kevesebb forgolódás, több alvás. Pedig ma reggel mennem kellett az onkológushoz, hogy megtudjam, mikortól és pontosan mi vár rám.
Mondanom sem kell, nem lettem okosabb.
Mint azt az első bejegyzésemben anno írtam, édesanyámnak is meggyűlt a baja ezzel a fajta rákkal, így hamar arra következtetésre jutottunk, hogy lehet ebben némi örökletesség is. Ezt itt néhány hónappal korábban tulajdonképpen meg is erősítették, így magánakcióba kezdve sikerült bevizsgáltatnunk az első tükrözéskor, illetve a műtétkor kivett mintákat, melynek eredményei nekünk semmit sem mondanak, de elvileg vannak olyanok, akik majd ki tudják belőle olvasni, hogy a lányomnak milyen esélye van gyarapítani a családi örökséget, illetve, hogy ennek szellemében mikortól érdemes neki vizsgálatokra járnia majd.
Ma pedig az is kiderült, hogy az eredmény az én kezelésem szempontjából is hasznos, ugyanis az abban szereplő genetikai mutatók alapján jobban be tudják lőni, hogy belém mit lőjenek. Vagy mit ne, merthogy az is előfordulhat, hogy amit amúgy adnának, az semmire sem jó az én esetemben. Így aztán ma annyit sikerült csak megtudnom, hogy hétfőn majd konzultálnak az esetemről és eldöntik, hogy mit és hogyan kapjak. Ez a konzílium amúgy is összeülne, de a fenti vizsgálati eredmény elvileg további segítséget jelent. És tudják mi az érdekes? Hogy az általunk leszervezett vizsgálat nem része a normál protokollnak. Ez a rák duplán olyan, mint valami természetes szelekció: Ő maga és a páciens talpraesettsége is szelektál.

Hétfőtől ismét megpróbálok munkába állni. Máskor talán nem várja az ilyesmit az ember, de azért én reménykedem, hogy örömet is okoz majd, de legalábbis tovább erősíti bennem azt, hogy nem változott semmi, és lassan tényleg átadhatom magam a szürke hétköznapoknak, amelyek alatt aztán lehet tervezgetni a következő nyaralást.


Ui.:
Élesebb szeműek talán észrevették már a blog jobb oldali részén, hogy valami rejtélyes oknál fogva, ez a blog is bekerült az idei Goldenblog versenybe. Akinek van kedve, az szavazhat rá az "Egyéb blogok" között.
Szavazatot számítógépről és okostelefonról is lehet küldeni, ami azt jelenti, hogy egy ember két szavazatot tud leadni egy facebook profillal.
Köszönöm!

14 komment

Címkék: énblog élet vicc foci alvás rák egészség wc műtét vastagbélrák kemoterápia végbélrák belezés kemó Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr714725848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felmary 2012.08.22. 16:02:26

Ejj, de jó kép. Mondjuk, bennem fel sem merült volna Ausztria, mint potenciális NYARALÁSI helyszín, de hát ízlések és pofonok.

Goldenblogra természetesen szavaztam. Mondjuk, a nyereményen gondolom nem osztozunk. :-) Sok sikert, azért, önzetlenségből.

Altezza 2012.08.22. 16:08:54

@felmary:
Pedig tényleg szép helyek vannak ott, amik nem csak síelésre alkalmasak.

A szavazatot köszönöm! Tartok tőle, hogy a tapasztalaton kívül semmit sem fogok nyerni, elnézve, hogy milyen háttér támogatottsága van egynémely "vetélytársnak". Facebook oldalak, index.hu címlap megjelenés, stb. Szerintem tízbe se lehet kerülni egy mezei blognak.
De ha mégis nyernék, akkor majd kisorsolom a törzs kommentelők között a nyereményt.
;-)

Altezza 2012.08.22. 16:18:11

@felmary:
Kíváncsiságból megnéztem a tavalyi verseny végeredményét. 306 blog indult, az első helyezettre 1068 szavazat érkezett és az első tízhez is kellett 117 voks. Egyéb blogok kategóriában (egyedül itt) csak közönségszavazat van, szakmai zsűrizés nincs.
Szóval a fentiek alapján talán a húszba kerülés mehet...

NYulacs 2012.08.22. 20:42:20

Goldenblog is soooo last year......
:)

Van ennek a blognak sokkal nagyobb értéke, mint egy goldenblogos elismerés.

Ez a genetikailag is passzentos kezelés, ez viszont nagyon futurisztikusan, már-már haladó szellemű orvoslásnak hangzik. Megnyugtató, hogy igyekeznek a lehetőségekhez mérten mindent megtenni.

Csibész315 2012.08.22. 21:13:26

Szia!

A képen a lánykád van, jól gondolom? :D
Örülök, hogy végre pihentél rendesen.

Kb 2 éve én is elég ramatyul aludtam, amúgy is éber alvó vagyok. :(
Akkor nyertünk egy 4 napos, 3 éjszakás wellness utat Egerbe a Szépasszony-völgyébe.. Nagyon nem akartunk elmenni... Nem nekünk való az ilyesmi. :P
Akkor már 10 éve nem voltunk pihenni sehol..
Végül, nagy nehezen elmentünk.
Nagyokat sétáltunk (wellnessezés helyett)..
Első éjjel alig aludtam..
De a második, harmadik.. Ha kilopják a fenekem alól az ágyat, azt se vettem volna észre. :P :)

Csibész315 2012.08.22. 21:16:26

Ja, amúgy a friss vidéki levegő tényleg csodákra képes.
Van egy telkünk Balatonlellén. Ott aztán tényleg lehet nagyokat aludni! Ill., ha keveset is alszol, pihentebb vagy, mintha pl. Pesten aludnál 2x annyi ideig..

Altezza 2012.08.22. 21:31:13

@NYulacs:
Örülök, hogy találsz valami értéket a sorok között. Én még nem vagyok benne biztos, hogy pontosan mi lehet az.
:-)

Az említett kezeléssel csak annyi a baj, hogy gyakorlatilag senki sem tud róla. Sokszor még az orvosok sem. A TB-t nem is említem...

Altezza 2012.08.22. 21:33:38

@Csibész315:
Igen, a képen a lányom látható. Nagyon élvezte a hintázást, főleg az ezen a képen nem látható háromszor ekkora hintán.
A vidéki levegő áldásos hatásait régebben is ismertem természetesen, de talán még sosem örültem neki ennyire. A környezet meg eszembe juttatta gyerekkorom nyaralásait.
Öregszem, vagy mi...

Csibész315 2012.08.23. 09:00:25

@Altezza: Látszik a képen, hogy nagyon tetszik Neki. :D
Tényleg idilli helynek tűnik már ennek a képnek az alapján is.
Megjegyzem, kb. úgy 1000 évvel ezelőtt, én is hasonló hintán repkedtem.. :)
Szeretem az ilyen csupa zöld tájakat.. Végtelenül megnyugtató.
Nem csodálom, hogy jól pihentél. Egy ilyen helyen testileg, lelkileg pihen az ember.
Jó lehet egy ilyen helyen élni..

NYulacs 2012.08.23. 13:00:58

@Altezza: Hát például hogy írsz róla, vagyis a betegségedről. Sosem értettem, minek az a nagy felhajtás, amikor valami színész vagy énekesnő vagy politikus nyilvánosan, kamera előtt beszélt a begetségéről, általában rákról vagy AIDS-ről, mármint nem azt nem értettem, miért beszél róla, mert ÉPP EZ volt a természetes, hanem hogy azt miért kell felfújni, hogy de fasza, beszél róla! Nyilvánvaló, hogy eltűnik a képernyőről/politikai életből, aztán megjelenik 25 kilóval vékonyabban meg nyúzottan, hát mindenki látja, hogy valami gond van.... Mert hogy ebben semmi titkolnivaló nincs. Aztán a minap kiderült egy kollégámról, hogy nagyon súlyos beteg, gyakorlatilag üvöltő jelek évek óta mutatták, hogy baj van, de csak most diagnosztizálták, és nincs sok reménye a gyógyulásra. Ő és a vezetőség úgy döntött, senki nem tudhatja a munkahelyen, holott kulcsember, akinek a munkájától sok ember függ, de nem cvsak a munka szervezése miatt lenne fontos ezt mindenkinek tudnia, hanem mert talán lennének nagyon sokan, akik szeretnék vele tudatni, hogy gondolnak rá, és segítenek, amiben csak tudnak, de a hallgatással elszigetelődnek egymástól. Ez egy idősebb generációnak a nagyon rossz beidegződése, hallgatni a betegségekről, amit vagy a gyengeség jelének tartanak, vagy szégyellnivalónak mert úgy tűnhet hogy az ő hibájuk (nem életk elég egészségesen, nem törődtek magukkal, stb) És akkor rájöttem, hogy ami nekem evidensnek tűnik, azt igenis reklámozni kell, és ezért (is) nagyon komoly érték ez a blog, mert nyíltan beszél betegségről és gondolatokról, érzésekről, félelmekről, amik az emberben ilyenkor előjönnek.
Ráadásul nem a "beteg ember szemüvegén" át látjuk a mindennapokat, hanem épp fordítva, egy hétköznapi ember hétköznapi életének a naplója, amibe bele-belerondít egy betegség.

Altezza 2012.08.23. 13:16:03

@NYulacs:
Ez az "eltitkolósdi" biztosan nem csak az idősebb generáció sajátossága. Az ismeretségi körömben többen is mondták már, hogy ha nekik lenne hasonló bajuk, akkor ők senkinek sem mondanák meg. Talán még rokonoknak sem.
Ők nem értik, hogy én miért nem titkolom, én meg nem értem, hogy miért kellene titkolni.
Szerintem ez ugyanolyan természetes, mint bármi más az életben.
Én is megtehettem volna, hogy eltitkolom, ráadásul szerintem rajtam egyáltalán nem látszik semmi. Max. a 4 kiló fogyást vehette észre az, aki nem lát minden nap. De mivel még így is van rajtam felesleg a katalógushoz képest, ez sem venné senki betegségnek.
Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy mennyi olyan ember olvassa ezt a naplót, aki maga is érintett, és mondjuk segítséget, tanácsot keres.
Amennyire én körülnéztem, nem nagyon van hasonló blog (pláne működő) a neten. És azt hiszem, azok hangvétele sem ilyen.

Összegezve: én sosem gondoltam, hogy akár a betegséget, akár annak részleteit titkolni kellene.

Altezza 2012.08.23. 13:17:16

@Csibész315:
Mi is szívesen költöznénk ilyen helyre. Bár nyilván más nyaralni ott, és más élni.
De egy próbát megérne.
:-)

starline12 2012.08.24. 01:06:25

Örülök, hogy jókat tudtál aludni, és kikapcsolódtatok egy kicsit. A környezetváltozás amúgy jót tesz az embernek.:)
Más. A betegség eltitkolása lehet, hogy azért is van, mert az emberek egy része nem tudja, hogy hogyan viselkedjen egy rákos beteg emberrel. Így a beteg szeretné elkerülni a "sajnálkozást". Sajnos nem régiben vesztettem el a sógoromat emiatt a betegség miatt. Hólyagrákja volt, és sajnos későn ment orvoshoz. Amikor meg tudtuk, hogy rákos beteg, hirtelen nem tudtam, hogy most hogyan viselkedjek vele? Sajnálgatni sem szerettem volna, mert az olyan mintha temetnénk, holott még van remény. Túl lazán sem akartam venni, nehogy megbántsam, hogy nem vagyok elég együttérző, így próbáltam valami középútfélét. A mai napig nem tudom, hogy mi ilyenkor a legjobb. Sógoromat kifejezetten bosszantotta, hogy az anyukája csendben pityereg mellette. Meg is említette, hogy őt ne temesse senki. A helyében én sem szerettem volna, hogy minden pillanatba erre a betegségre emlékeztessenek. Ezek alapján el tudom képzelni, hogy vannak, akik ennek elkerülése miatt nem árulják el a betegségüket. Előbb-utóbb azonban általában kiderül.
Minden jót Neked! :)

Csibész315 2012.08.24. 09:59:47

Egyet értek NYulacs írásával, ugyanakkor azokat is meg tudom érteni, akik titkolni szeretnék.
Nem olyan egyszerű ám ez! Nem fekete, vagy fehér!

Sajnos tényleg sokan vannak, akik mikor megtudják, hogy a közelükben valaki rákos lesz, 'furán' kezdenek viselkedni, mintha legalábbis súlyosan fertőző betegségben szenvedne az illető.
És sokan pont ezt akarják elkerülni.
Nameg vannak, akik nem akarják, hogy szánják őket.

Nem mondtam még, de a nagypapám hólyag rákos lett pár éve, volt 3 műtétje. Most ott tartunk, hogy már áttét van mindkét tüdején. 80 felett van már, így kezelés szóba se jött főleg a többi betegség miatt. Az orvos szerint maximum 1 hónapja van hátra. Nagyon legyengült, nem akar enni, állandóan csak aludna..
Nagyon nehéz. Sajnos Ő agyilag is eléggé leépült egy másik betegség miatt. Nem mondtuk meg Neki mi a baja. Csak annyit, hogy víz van a tüdejében.
Azért mert, 1 perc alatt elfelejti, ha meg mégsem, mert épp ez lenne a kivétel, azzal csak még rosszabbat tennénk Neki (szerintem). Minek keserítsük el?
A múltkor, így is elsírta magát nekünk, hogy Ő nem akarta ezt stb.

Persze, ha nem lenne az agyi leépülés, akkor megint más lenne a helyzet. De így..

1 szó mint 100 kedves Altezza: Minden tiszteletem a Tiéd a hozzáállásodért, és azért hogy belefogtál ebbe a blogba. És szerintem vagyunk páran, akik nem lepődtünk meg, hogy bekerültél ebbe a goldenblog szavazásba!
süti beállítások módosítása